2014. június 11., szerda

Elme-harc...

A változás mindig fájdalmas folyamat... kivétel nélkül! De hidd el nekem, semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahol, ahová nem tartozol. Egy idő után rá fogsz döbbenni, hogy tényleg így van! Hitegetheted magad, hogy beéred ennyivel, mert neked csak ennyi jár, ennyit érdemelsz, ám eljön a pillanat, amikor mindez kevés lesz. Kevés, mert Te ennél jóval többre vágysz és érzed is magadban az erőt ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaid. Már nem tudod tovább magadra erőszakolni azokat a gondolatokat, amelyek eddig maradásra bírtak. Már nem tudod elfojtani szíved igaz vágyát! Az Elméd viszont tiltakozik! Az érzelmek széles skáláját vonultatja fel ellened, támad, őrjöng, próbál marasztalni, visszatartani. Visszahúzni, hiszen Ő nem akarja, hogy Neked jó legyen! Retteg a változástól, hiszen az ismeretlen mindannyiunkat megrettenti. Te mégis érzed, ott legbelül, hogy menned kell, mert csak jó várhat rád. Még ha nem is a legjobb, de annál biztosan jobb, mint ami abban a mocsárban van, amelybe az Elméd próbál belefojtani. De tudod mit? Ne hagyd magad! Egész egyszerűen nem éri meg! Indulj! Mindegy, hogy merre, csak el onnan, ahová már rég nem tartozol! Csitítsd le az Elméd és hallgass a Szíved szavára! Ő tudja, merre kell menned!

~ Csillagfényke ~

Mindig az első lépés a legnehezebb... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése