2013. szeptember 6., péntek

Könnyekkel írt álmok...

Van az úgy, hogy hiába teszed bele szíved-lelked, csak nem akarnak valóra válni azok az álmok... Hosszú hetek és hónapok munkája van mögötted, és bár úgy érzed, minden tőled telhetőt megtettél, a siker még sem akar beköszönteni... és egyszer csak eljutsz arra a pontra, amikor hangosan és érthetően kimondod: 'Feladom!'

Te, aki vakon hittél a sikerben és nem érdekelt, mások mit mondanak, vagy milyen vehemenciával próbálnak meg lebeszélni, Te, aki hitted, hogy meg tudod csinálni, egyszer csak azt mondod: elfogyott az erőm és vége! Befejeztem!


Megadod magad az Élet előtt és csak potyognak a könnyeid... végeláthatatlan tengerré duzzadva adják a világ tudtára, hogy összetörtél... Darabjaid szanaszét terülve fekszenek a padlón, mint az asztalról levert félig teli borospohár, mely édes vörös nedűjének minden egyes cseppjét szétfolyatta már...

Lesújtva és megsemmisülve várod, hogy vége legyen a világnak, ám a megváltás csak nem akar jönni. A Föld ugyanúgy forog tovább, mintha mi sem történt volna... Valójában csak a Te világod omlott össze... ráadásul rajtad kívül senki sem vette észre...

Vársz, csak vársz, a végén már magad sem tudod, mire... aztán hirtelen megszólal benned egy hang és azt mondja: 'Ideje felállni, pihentél már eleget!' Nem kérdezed az okát, nem firtatod, hogy ki és miért kért erre, egyszerűen csak engedelmeskedsz neki: felállsz, letörlöd könnyeid, lerázod magadról a port és megteszed az első lépéseket... Ismét! Hiszen hányszor végigcsináltad már ezt!


Magad sem tudod miért, de mész tovább... Mert valami, ott legbelül nem hagy nyugodni és hajt előre... Mert az álmok már csak ilyenek... nem hagyják, hogy feladd! Ha pedig valamiért érdemes küzdeni, akkor bizony azok az álmaid! Mert az álmok visznek bennünket tovább... előre!

Igen, megtörtem! Igen, egy pillanatra elfelejtettem, miért is küzdök valójában, de már tudom, hogy mennem kell tovább az utamon, amely ugyan göröngyös, de az enyém! És nincs az a pénz, amiért lemondanék róla! Nem akarok egy lenni a sok közül és nem is vagyok az, hiszen engem az álmaim vezetnek! Ők visznek előre, őket követem és tudod mit? Inkább térdre esem százszor, minthogy egyszer is lemondjak róluk! Könnyekkel írt álmok...

~ Csillagfényke ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése