2014. július 6., vasárnap

A magam útján...


A szeretet csodálatos dolog, néha azonban hajlamosak vagyunk vele visszaélni. Úgy gondoljuk, hogy azért, mert szeretünk valakit, és mert szeretnénk neki segíteni, jogunk van olyan dolgokba is beleszólni, amelyekhez egyébként semmi közünk.

Amit az egyik fél önzetlen segítségnyújtásnak vél, az a másik fél szemében kéretlen tolakodásnak tűnik. Nem azért, mert nem tudja értékelni a másik fél szeretetét, hanem azért, mert vannak bizonyos dolgok, amelyeket egyedül ő tapasztalhat meg. Sokszor a legtöbb, amit tehetünk a másikért, ha hagyjuk, hogy járja a maga útját, úgy, ahogy ő szeretné.


Az én személyes utamat nem járhatja be senki más, csak én. Ezt a terhet nem szabad levenni a vállamról, mert egykoron úgy döntöttem, hogy szeretném ezt az utat végigjárni, pontosan annyi teherrel, amennyit elbírok. Ne akard hát könnyíteni a hátizsákom, máskülönben soha nem tapasztalhatom meg mindazt, amire szükségem van. Ha hagyom, hogy megtedd, azzal csak magamnak ártok. Lehet, hogy lesz olyan szakasza az útnak, amikor azt kívánom majd, bár ne lenne olyan nehéz a batyum, lesz olyan is, amikor majd azt kívánom, bár soha ne léptem volna erre az útra, de bármit is hozzon az Élet, az a dolgom, hogy megtapasztaljam, milyen is a saját utamon haladni. Ezért csak annyit kérek, tartsd tiszteletben a döntésemet és bármennyire is fáj látni a szenvedéseimet, hagyd, hogy járhassam a saját Utamat. Nekem ugyanis most erre van szükségem…

~ Csillagfényke ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése