2014. augusztus 8., péntek

Akkor is velem vagy, ha már nem vagy mellettem...

Azt kérded, hiányoztál-e?
Hát persze, hogy hiányoztál! Mindig hiányzol, ha nem vagy itt!

Idővel azonban - akaratlanul is - megtanítottál arra, hogy másképp viszonyuljak a hiányodhoz. Eleinte nagyon fájt, hogy nem vagy mellettem, mikor a leginkább szükségem lett volna Rád, később azonban rájöttem: nem láncolhatlak magamhoz önző módon. Hiszen Neked is menned kell, járnod kell a saját utadat... a legtöbb, amit tehetek érted, hogy elengedem a kezed és hagyom, hogy megtapasztald mindazt, amire szükséged van. Közben persze én is tapasztalok... például azt, hogy milyen, ha már nem vagy mellettem.

Az igazi lecke viszont nem ez volt, hanem az, amikor felfedeztem: akkor is velem vagy, ha nem vagy mellettem! Lehet, hogy a fizikai síkon élt életünk elválaszt bennünket, de a Lélek örök és halhatatlan, így akkor is velem vagy, ha már nem lehetsz mellettem. Itt élsz a szívemben és én valamilyen csoda folytán érezlek itt legbelül... Mindig és örökké!

Szóval a kérdésedre a válasz: Igen, hiányzol! De már nem fájón...
Így történhetett, hogy ha Rád gondolok, boldogság járja át a lelkemet... mert érzem, mindig velem vagy! Akkor is, ha már rég nem vagy mellettem...

~ Csillagfényke ~


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése