2014. szeptember 13., szombat

Búcsúzni jöttem...

"Sorsod ott van, ahol az életed nehéz. Ahol kudarcos. Ahol a lelkiismereted, de főleg a külső bajok és akadályok szüntelenül figyelmeztetnek, hogy ez a Te utad - mert nehéz. Ahol áldozatra kényszerülsz, az az utad."

~ Müller Péter ~

Az igazság az, hogy soha életemben nem kerestem a könnyebbik utat... Valahogy mindig is tudtam, hogy az én Utam nem a sima egyenes, hanem a kanyargós göröngyös. Mert annak idején így döntöttem... Én választottam ezt az Utat, mert tudtam, hogy az akadályok leküzdése által fejlődhetek leginkább. Vérbeli harcos vagyok, nem is próbálom tagadni... a legnehezebb csatáimat azonban soha nem másokkal, hanem mindig önmagammal vívom. Hosszú ideje tartó háború ez, de egy percig sem bánom, hiszen ezáltal edződöm... És tudod mit? Napról napra erősebb vagyok!

Most viszont búcsúzni jöttem, az Élet ugyanis megtanított az elengedésre is. Időnként búcsút kell intenünk a szívünknek oly fontos dolgoknak, személyeknek. Az Élet már csak ilyen, örökös körforgás... Minden találkozás magában hordozza a búcsúzás ígéretét, hiszen aminek kezdete van, annak előbb-utóbb vége is lesz... hogy aztán valami új vehesse kezdetét.

23 hónappal ezelőtt belecsöppentem valamibe, amiről akkor még fogalmam sem volt, hogy imádni fogom. Életem egyik legszebb időszaka volt ez - bár egyben a legnehezebb is -, amely során rengeteget tanultam, fejlődtem, de arra is rá kellett jönnöm, hogy szeretek írni. Hogy talán ez is az én Utam része...


A Sors azonban most egy másik utat is feltárt előttem, amelyre érzem, hogy rá kell lépnem. Minden porcikám azt súgja, hogy arra menjek tovább, ez viszont azt is jelenti, hogy időhiány miatt le kell mondanom valamiről, amit annyira szeretek: az írásról. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez itt még korántsem a vég, csak egy kisebb kitérő, ám akkor is nehéz búcsút inteni valaminek, ami az elmúlt közel két évem minden egyes napját kitöltötte. Furcsa lesz, és biztosan hiányozni is fog az írás, de sajnos egy nap csak 24 órából áll... Így hát, ha fájó szívvel is, de pár hónapra felfüggesztem az ifdb.hu-n folytatott hírszerkesztői tevékenységemet. A főszerkesztői feladataimat továbbra is ellátom majd, írni viszont idén már nem nagyon lesz lehetőségem. Ha a Sors kegyes lesz hozzánk, akkor talán jövő évben visszatérek! :)

Ezúton szeretném Mindenkinek megköszönni a figyelmet, a támogatást, a bátorító és elismerő szavakat. Köszönöm, hogy Velem/Velünk voltatok! Isten tartsa meg jó szokásotokat és továbbra se hanyagoljátok az oldalt! Külön köszönöm a Csapatnak, hogy akkor is tudtunk erőt meríteni egymásból, amikor minden ellenünk volt, és hogy akkor is kitartottunk, amikor mindenki más rég feladta volna már! Hálás vagyok a Sorsnak, hogy megmutatta: bármire képesek vagyunk, ha igazán akarjuk és ha tényleg teszünk érte!

Valami véget ért, de közben valami új is elkezdődött már... S bár most búcsút intek, ebben az elválásban is rég ott van már az újabb találkozás ígérete! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése