2015. június 27., szombat

Szeretni valakit valamiért…

Szeretni valakit valamiért nem lehet, hiszen a szeretetet nem kötheted feltételekhez. Ha valamilyen oknál fogva mégis megtennéd, légy tisztában vele, hogy az nem igazi szeretet, csupán egód önzése. Tévúton jársz, ha úgy hiszed, hogy Téged majd akkor fognak szeretni, ha ilyen, meg olyan leszel. Aki a szívével lát és nem a szemével néz, azt soha nem fogják érdekelni a külsőségek, az soha nem a tökéletest keresi, hanem azt, aki képes önmaga lenni egy olyan világban, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy keretek közé zárt tucatembereket alkosson. Nem attól leszel egyéni, hogy magadra öltesz egy olyan szerepet, amely valójában soha sem volt hozzád való, hanem attól, ha meg mered mutatni igazi önvalód. Ahhoz viszont bátorság kell, nem is kevés… Mondd, elég bátor vagy hozzá?

  
~ Csillagfényke ~

2015. június 4., csütörtök

Csillag voltál...

Vajon hányszor érezted már Életed során, hogy számodra túl szűk ez a világ? Ha kémlelted már valaha csillagfényes nyári éjszakán a végtelen égboltot, akkor pontosan tudod, miről is beszélek. Milliónyi fényes kiscsillag ragyog a sötét égbolton, oly távol tőled, mégis oly közel hozzád. Kinyújtod a kezed és szinte érzed a fényesen pislákoló csillagocska fényének melegségét, mely dermedt szívedet ismét élettel tölti meg. Mintha már időtlen idők óta ismernéd őt. Arra persze már rég nem emlékszel, hogy ki ő valójában, és hogy milyen közös emlékek kötnek össze benneteket, ám a ’mi már találkoztunk valahol’ ismerős érzése mégis megnyugvással tölt el. Ott, abban a röpke pillanatban pontosan tudod, hogy valaha Te is egy fényesen ragyogó Csillag voltál a sötét égbolton, aki maga mögött hagyva mindent ismét a Földre születni vágyott, megélni, megtapasztalni ezt a világot. 

~ Csillagfényke ~

(Fotó: Tofán Sándor)