2015. augusztus 20., csütörtök

Vagy sikerül, vagy kezdem újra...


- Mondd, miért félünk ennyire a kudarctól? Miért hagyjuk, hogy egy lehetséges végkifejlet rémképe megakadályozzon bennünket abban, hogy egyáltalán próbát tegyünk?

- Tudod, ez csupán bizalom kérdése… Önbizalomé. Az embert sikerei mellett folyton kudarcok érik, de ez így van rendjén. Gondolj csak bele: egy sikerrel záruló próbálkozásra hány kudarc jut? Ne hidd, hogy azok az emberek, akik mindig elérik a céljukat, folyton boldogok és minden nehézség nélkül, könnyedén masíroznak életük országútján. A különbség közted és köztük csupán annyi, hogy ők már megtanulták nem feladni az első egy-két pofon után. Akkor leszel igazán rendben, ha már érzed magadban azt az erőt, amely bármilyen nehézségen átsegít. Ha már tudsz bízni önmagadban, ha a legmélyebb gödör alján is benned van a bizonyosság: bármilyen csapás is ér, ezúttal is talpra fogok állni. Nehéz ez, borzasztó nehéz, de tudd: minél többször kerülsz padlóra, a sok gyakorlásnak hála egyre rövidebb idő kell majd ahhoz, hogy újból felállj! A kudarc nem feltétlenül rossz… A kudarc csupán segít abban, hogy megerősödjön az önbizalmad. Legyen hited önmagadban, és meglátod, feltárul előtted a világ minden szépségével és reményével együtt. Mert ott lesz benned – megingathatatlanul – a bizonyosság, hogy önerőből bármit képes vagy elérni, egy idő után pedig ez a hit tartássá növekszik benned. Olyanná, amelyet a legnagyobb viharok sem lesznek képesek derékba törni...


~ Csillagfényke ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése