2017. december 31., vasárnap

Köszönöm 2017, üdvözöllek 2018!

Az év utolsó napján mindenki visszatekint egy kicsikét az elmúlt 12 hónap eseményeire. Az enyémben volt munkahelyváltás, rengeteg tanulás, szereztem új barátokat és néhány új szakmákat :)

Megtapasztaltam, hogy hihetetlen erő lakozik bennem is, így bármikor képes vagyok bármilyen "sötétségből" megtalálni a kiutat. Akkor sem aggódom, ha kicsikét eltévednék ezen az úton, mert olyan barátaim vannak, akik kézen fognak és visszavezetnek a helyes Ösvényre...

Hálás vagyok a Sorsnak mindazért, amim van: a Családomért, a Páromért, a Barátaimért... a nehézségekért, amiktől erősebbé válok, a könnyekért, amelyek segítenek, hogy visszataláljak önMAGamhoz, a viharokért, amelyek megmutatják nekem, hogy az életem mely részével van még dolgom...

És hálás vagyok azért is, amit nap, mint nap kapok: a kedves szavakért, a mosolyokért, a köszönömökért, a bókokért, a huncut összekacsintásokért, a beszédes csendekért, a lélekig hatoló tekintetekért, a szeretlekekért, az érintésekért, a csókokért, az ölelésekért, a szívből jövő kacajért, az örömkönnyekért...

És hogy mi vár rám 2018-ban? Nos, azt talán csak a Gondviselés tudja, hogy milyen év vár rám, de hiszem és tudom, hogy pontosan azt fogom kapni, amire szükségem van...



Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!

2017. augusztus 14., hétfő

Túlcsordult szív…

Lassan múlnak a percek, komótosan vánszorog az idő, 
S oly messze még az este, mely enyhülést hoz sajgó szívemre.
Csupán csak pár óra, míg újra láthatlak - mondanák mások,

Nekem mégis örökkévalóságnak tűnik minden perc, melyet Nélküled várok.
Minden pillanatban azt kívánom, bár képes lennék elmondani Neked, 
Hogy napról napra, dobbanásról dobbanásra egyre jobban és jobban szeretlek.
Telnek-múlnak az évek felettünk, s mi egymás kezét el nem eresztjük, 
S az érzés, mi bennünk egykoron csupán egy félénk szikra volt, 
Mára már közös életünk tüzét táplálja lobogva, s kiolthatatlanul. 
Olykor azt kívánom, bár éreznéd, mit lelkemben érzek, ha Rád gondolok,
Akkor talán megértenéd azt, mely érzésekre szavakat már régóta nem találok.
Tudd meg hát: mikor Lelkembe jutsz, szívem úgy túlcsordul, hogy a könnyem is kicsordul, 
De az irántad érzett Szerelmem soha el nem halványul.



~ Csillagfényke ~

2017. április 19., szerda

Pontok és vesszők

Csupán a szeretet az, amely életben tart bennünket ebben a kihűlőfélben lévő rideg világban, így hát nem csoda, hogy kapaszkodunk mindenbe, ami akár csak egy morzsányi boldogságot is ad számunkra... Olykor azonban ez is kevés, s bár nagyon fáj, de szükséges az elengedés... Így hát pontot tettem egy olyan mondat végére, ahová Te csak vesszőt mertél tenni, pedig már jó ideje elfogyott számomra minden mondandód. 

 ~ Csillagfényke ~