2017. augusztus 14., hétfő

Túlcsordult szív…

Lassan múlnak a percek, komótosan vánszorog az idő, 
S oly messze még az este, mely enyhülést hoz sajgó szívemre.
Csupán csak pár óra, míg újra láthatlak - mondanák mások,

Nekem mégis örökkévalóságnak tűnik minden perc, melyet Nélküled várok.
Minden pillanatban azt kívánom, bár képes lennék elmondani Neked, 
Hogy napról napra, dobbanásról dobbanásra egyre jobban és jobban szeretlek.
Telnek-múlnak az évek felettünk, s mi egymás kezét el nem eresztjük, 
S az érzés, mi bennünk egykoron csupán egy félénk szikra volt, 
Mára már közös életünk tüzét táplálja lobogva, s kiolthatatlanul. 
Olykor azt kívánom, bár éreznéd, mit lelkemben érzek, ha Rád gondolok,
Akkor talán megértenéd azt, mely érzésekre szavakat már régóta nem találok.
Tudd meg hát: mikor Lelkembe jutsz, szívem úgy túlcsordul, hogy a könnyem is kicsordul, 
De az irántad érzett Szerelmem soha el nem halványul.



~ Csillagfényke ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése