2018. február 19., hétfő

A lerúgott cipők lélektana...

Tudod, arra gondoltam, hogy a változás nem feltétlenül kell, hogy rosszat jelentsen, sőt! Időnként ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy új lehetőségek találjanak ránk, hogy új embereket ismerhessünk meg, hogy új perspektívából láthassuk a dolgokat. A megszokás sokszor egyet jelent a megszökéssel a lehetőségek és a fejlődés elől. Mert félünk. Félünk az ismeretlentől, félünk az újtól, félünk a változástól. Akkor is, ha a komfortzónánkon belül már nem érezzük jól magunkat, akkor is, ha már régóta szorít az a bizonyos cipő, ám mi mégsem mozdulunk. Mert megbénít a változástól való félelem. Ideig-óráig még meg tudod győzni önmagad, hogy neked így is megfelel az a cipő, nem is szorít annyira, meg hát egyébként is csak pár órát hordod egy nap… Egy szép napon azonban eljön a pillanat, amikor már nem fog érdekelni az önámítás, és lerúgod a cipőt magadról, hogy aztán mezítláb sétálj tovább az úton. Persze nem lesz olyan kényelmes, mint cipőben – vagy mégis, hiszen már nincs, ami szorítson? -, és érezni fogsz a talpad alatt minden egyes göröngyöt, mégis mindennél felszabadítóbb lesz az érzés, mert csak a puszta igazság lesz közted és a talpad között. Semmi hazugság, semmi önámítás, semmi flanc, csupán Te és az a lélekemelő érzés, amelyre már oly régóta vágytál…
 ~ Csillagfényke ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése