2018. december 8., szombat

Bekopogtál Lelkem kapuján...

Bekopogtál Lelkem kapuján, 
s míg Én ajtót nyitottam, 
ott álltál, s vártál némán. 

Szíved közben hevesen dobogott. 
Vajon ma kint maradok, 
vagy végre bejutok? 

Szemedben ragyogás, 
Lelkedben reménysugár. 
Ha ma bejutok, 
a boldogság végre rám talál? 

S miközben Én az ajtóhoz siettem, 
Lelkem repesett az örömtől 
szüntelen, s hevesen. 

Hisz oly régóta vártam már jöttödre, 
hogy majdnem elfelejtettem, 
ez milyen nagy Csoda. 

Remegő kézzel nyúltam a kilincs után: 
Vajon Ő lesz az végre,
kire oly régóta vártam már? 

S miután lassan kitárult az ajtó, 
ott álltunk egymással szemben, 
mint két kisgyermek megszeppenve. 

Boldogságtól könnyes szemmel 
tekintettünk egymásra, 
hisz oly régóta vágytunk már 
egyre, s másra... 
de leginkább egymásra. 

S most végre itt vagy, 
s Én is itt vagyok. 
S ha nem bánod, 
akkor örökre maradok. 

~ Csillagfényke ~

(fotó: isuckatart28)