2021. december 26., vasárnap

2022 - A Szer-elem éve

Az év utolsó napjai - és úgy általában december hava is - a visszatekintésről szólnak. Ez a pár nap a számvetés ideje, amikor végiggondoljuk, mennyi minden történt az életünkben egyetlen esztendő alatt, és mennyi álom van még, ami mind-mind megvalósításra vár. 
Az idei év rengeteg kihívást tartogatott mindannyiunk számára, ám a naptári év lezárultával még korántsem érnek véget teendőink. Az EGYÉNI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS szerepe 2022-ben még inkább felerősödik, melynek következtében azoknak is döntést kell hozniuk, akik eddig nem tették: Kezükbe veszik végre a saját ÉLETük irányítását vagy sem? A lehetőség mindenki számára adott, ám nem mindenki fog vele élni. És ez így van RENDjén. 

Az idei Karácsony (is) igazán különleges, hiszen lehetőségünk volt arra, hogy letegyünk minden terhet, ami nem a miénk. Ti is éreztétek, hogy december 25-én mintha minden sokkal könnyebbé vált volna? Mintha a Világ összes gondja lekerült volna mindannyiunk válláról. Még mindig érzed a nyomást magadon, de ez a teher már sokkal kisebb. Ez már csak a TIÉD! 

Már nem akarod megváltani a világot, hiszen innentől kezdve csak egyetlen ember számít: TE! És itt jön képbe az egyéni felelősségvállalás kérdése, hiszen innentől kezdve már nem kívánsz más helyett dolgozni. Csak és kizárólag önmagadért teszel. És hogy tudd, ez nem önzőség! Felelősséget vállalsz önMAGODért! 


2022 a SZERELEM éve lesz, nem csak párkapcsolati szinten. Ha és amennyiben szorgosan haladsz az önismeret útján, úgy jövőre ráláthatsz arra, hogy életed mely területén és milyen mértékben működteted a SZER-elemet? Családi és baráti kapcsolataidban a szeretet a fő mozgatórugó? Na és mi a helyzet a párkapcsolatoddal? Az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretet lángol közöttetek, vagy más (érdek, kényszer, lustaság, gazdasági érdekközösség?) tart össze benneteket? És vajon a munkádban, hivatásodban a SZER-elemet éled és működted? Vagy még mindig kényszerpályán mozogsz, mert úgy hiszed, ezt kell tenned ahhoz, hogy olyan életet teremts magadnak, amire vágysz? Egyáltalán tisztában vagy vele, hogy a Lelked valójában mire is vágyik? Mered-e azt az ÁLMOT élni, amire a LELKED hív? Vagy még mindig befolyásol az, hogy mit gondolnak rólad mások? 

Van még néhány nap az évből, hogy átgondold ezeket a kérdéseket… 
Még nem késő! Indulj el befelé! 
Tudd, hogy soha nem késő, hogy meghalld Lelked szavát! 

“Az igazi szabadság a félelmektől való felszabadultság belső állapota.” 

~ Veres Mónika ~

2021. október 25., hétfő

Életünk legnagyobb szabotőre - A kishitűség...

Kishitűség. Látszólag csupán egy szó, mégis elképesztő hatalommal bír. Igen, jól gondolod: Feletted is hatalma van! Egészen addig, amíg hagyod neki. 
Ahhoz, hogy igazán megértsük, mint is jelent valójában a kishitűség, először definiálnunk szükséges magát a hitet. Számomra Szent Ágoston szavainál nem létezik precízebb megfogalmazás: 

“A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz” 

Ez a gondolat mit is fejez ki valójában? Hinni valamiben - egy célban, egy ügyben, önmagadban - azt jelenti, hogy megvan benned a bizalom, a bizakodás, a bizonyosság, hogy amire oly nagyon vágyik a lelked, azt kitartó munkával, cselekvéssel és türelemmel el fogod érni. Rendelkezel tehát egyfajta ősbizalommal, tudva, hogy amiért tevékenyen és aktívan teszel, azt előbb-utóbb megvalósítod, eléred, megteremted. 

(fotó by Molnár Lindi)
Hogyan tudod a legegyszerűbben megteremteni önmagad számára a vágyott életet? Egyszerű vizualizációval. Hiszen ha lelki szemeiddel KÉPes vagy látni azt, ami még nincs ott a fizikai valóságodban, akkor már van KÉPed róla, tehát nem vagy többé KÉP-telen rá. 

A kishitűség tehát ezt a KÉPességet veszi el tőled. Olyan, mint egy fátyol, amely lelki szemeid - harmadik szemed - elől fedi el a teremteni kívánt valóságodat. Ugye érted már, miért is van akkora hatalma a kishitűségnek? Hát ezért! 

Ám azt se feledd: hatalma csak annak van feletted, amit felruházol vele. A döntés végső soron mindig a Tiéd.

2021. szeptember 6., hétfő

Minden út egyetlen lépéssel kezdődik...

Minden út egyetlen lépéssel kezdődik, tartja a mondás… És valóban... 
Ha elindulsz a hegycsúcsot meghódítani, akkor sem azzal kezded, hogy egyszer csak ott teremsz a tetején. Elindulsz az úton, egyik lábadat teszed a másik elé, lesznek akadályok, lesznek nehézségek, amelyekkel meg kell birkóznod abban az adott helyzetben, de Te mégis mész tovább töretlenül, mert valami hajt legbelül. Egy vágy… Annak a vágya, hogy felérj a hegy csúcsára. 
Időként könnyedén megy az előrehaladás, időnként viszont azon gondolkodsz, hogy szíved szerint visszafordulnál. Időnként szükséged van némi pihenőre, hogy megállj és elmerengj azon, vajon miért is indultál el az úton? Meg hogy egyáltalán hová tartasz, mi a célod ezzel az egésszel? 
Közben pedig egyre csak hajt valami, valami megmagyarázhatatlan érzés. Csak mész töretlenül, néha már iszonyatosan hasogatnak a lábaid, fáj minden porcikád, elképesztő fáradtság van rajtad, de Te mész tovább, mint egy megszállott, egyszerűen nem tudsz mást tenni. Csak mész, követed az álmaidat, valami belső, megmagyarázhatatlan késztetésre… 
Aztán egyszer csak ott vagy... Megérkezel... Lehet, hogy erre hosszú évek után kerül sor, de az is lehet, hogy ez csak hónapokat vagy napokat jelent az életedben, ám egyszer csak ott vagy. 
De már más vagy, teljesen más. Már nem az az ember vagy, aki elindultál egykoron az úton. Sokkal több vagy… már az út is Te magad vagy…

(Csúcsos-hegy, Nadap, fotó by Molnár Lindi)

2021. augusztus 10., kedd

Ősök hagyatéka...

Midőn úgy érzed, drága Vándor 
végleg elfáradtál, 
ülj le kérlek egy percre, 
s vedd észre magad körül,
mily csodás a táj! 

Mire szép szemeddel nézel, 
azt szíveddel-lelkeddel is érd el! 
S ki az Ősök hagyatéka előtt 
időnként tisztelettel letérdel,
Sorsának ösvényéről 
igazán sose tért el. 

Hisz vezeti Őt szíve, hite, 
ősi tudásának magja, 
így ébred önMAGára 
ezeréves álmából 
az Istenember maga. 

Így születik meg Ő: 
az egyetlen igaz Teremtő, 
ki a csodát nem kívülről várja, 
hisz régóta tudja már: 
valóra válhat minden 
régóta dédelgetett álma.

    (Monoszló, fotó by Molnár Lindi) 

2021. június 28., hétfő

A Férfi ébredése…

Az elmúlt évek során hosszú utat járt be a Férfi. Maga sem emlékszik már, mikor és milyen formában vette kezdetét utazása, ahogy arról is csupán néhány halvány, megkopott emléke van, ki is volt Ő valójában a kezdetek kezdetén. Hiába is próbálná meg erőnek erejével felidézni régi önmagát, tudja jól, hogy nem járhat sikerrel, hiszen az az ember, aki korábban volt, már rég nem létezik. 

Ifjú korában úgy vélte, minden álma valóra válhat, ha elég kitartóan küzd érte. És bár családját soha nem vetette fel a jómód, szülei mélységes szeretetben élték életüket és nevelték három fiúkat, akik a legfontosabbak voltak számukra, így mégiscsak övék volt a világ összes kincse. Legkisebb fiúként megtanulta, hogy a pénz nem tesz boldoggá, ellenben segít boldogulni, ám a valódi érték soha nem fejezhető ki pénzben, s hogy a család szentségénél nincs fontosabb a világon. Szeretett szülei ebben a szellemben nevelték őket, így hát mindhárom fiú magabiztosan, szép reményekkel telve repült ki a családi fészek melegéből, amikor annak eljött az ideje. 

Aztán ahogy teltek-múltak az évek, a szép reményeket egyre inkább elhalványították az apróbb kudarcok, szerelmi csalódások, keserédes történések, ám a Férfi még ekkor sem adta fel teljesen a reményt, hiszen bár a maga ura volt, megvolt a lehetősége, hogy bármikor visszatérjen a szülői házba. Gyermekkorának helyszíne, szülei mindig derűs tekintete és mérhetetlen szeretete gyógyírként hatott megsebzett szívére, még akkor is, ha csak pár órát tudott velük tölteni. A szülői ház olyan volt neki, mint viharos tengerről hazatérő hajó számára a biztonságot nyújtó kikötő, amely mint egy vezércsillag, a legreménytelenebb időjárási körülmények között is ott ragyogott a szeme előtt és mindig hazavezette Őt. 
(Agárdi hajóállomás, fotó by Molnár Lindi)

Hite akkor tört meg először igazán, amikor szíve választottja elhagyta, és ha mindez nem lett volna elég, a Lány magával vitte minden álmát és reményét is. A Férfi tudta, hogy hosszú, magányos időszak vár rá, amíg ezt a csalódást helyre tudja tenni magában, ám arra Ő sem számított, hogy teljesen egyedül marad ebben a csatában. Drága szülei pár hónap különbséggel távoztak e földi létből, az Ő Lelke pedig szép lassan apró darabjaira törött. A kikötő megsemmisült, Ő pedig úgy érezte, végleg a háborgó mélységben ragadt, mert nem lelte többé a kiutat a fájdalom végtelen tengeréből. 

Sötét, reménytelen, fájdalommal, szenvedéssel és könnyekkel teli időszak következett életében és bár próbálta felidézni a korábbi szép emlékeket, sokáig úgy érezte, széttépik Lelkét az egykoron oly sokat jelentő képek. A Férfi úgy érezte, soha többé nem lesz már képes újra bízni, hinni, szeretni. Lényegében le is mondott minden ilyen jellegű vágyáról: már nem hitt a csodákban, ahogy a szeretet erejében sem, nemhogy a szerelemben! 

Aztán egy borongósan szürke szép napon történt valami, amire Ő maga sem számított: szíve teljesen kiürült. Nem volt benne semmi: se fájdalom, se harag, se csalódottság, se bánat, se félelem, se magány, se keserűség. Egész egyszerűen üres lett a Lelke, mint a korsó, amelyből az utolsó csepp életet adó vizet is kiöntötték. Döbbenten vette észre a változást, ámbár nem sokáig tartott nála ez az állapot. 

Mármint az üresség, hiszen Lelke egyszer csak elkezdett szép fokozatosan újra megtelni hittel, reménnyel, szeretettel. Maga sem értette, miként történhetett ez, de valahol a Lelke legmélyén tudta, érezte, hogy odafentről két Őrangyal segített neki abban, hogy újra meglelje a kikötőt. Igaz ez már nem szülei kikötője volt, hanem a sajátja, ámbár a lényegen ez mit sem változtat. 

Így történt hát, hogy a Férfi már nem fut, már nem menekül, s többé nem dugja homokba a fejét. Mert volt bátorsága újra kezébe venni valódi erejét. S most, hogy önerőből újraépítette saját magát, most már képes lesz kézen fogni a Nőt és jó táncoshoz méltóan vezetni Őt. A táncban és az életben is… A Nő pedig feltétel nélkül bízva benne követi! Mert végre van már kit követni! Hisz Ő sincs többé egyedül!